Mariah Carey

A #1's album felvételei és promóciója miatt az All That Glitters munkálatait egy évvel elhalasztották, de '99 nyarára kiderült, már abban az évben sem lesz forgatás, még mindig gondok voltak a forgatókönyvvel. Mariah viszont nem akart egy újabb évet elvesztegetni, ezért úgy döntött, félbehagyja a soundtrack-et és őszre inkább új stúdióalbumot készít, hogy ennyivel is közelebb kerüljön a Sonytól való távozáshoz, Mottola miatt más megoldást sajnos nem látott. A nyolcvanas évekbeli hangzású Heartbreaker-t eredetileg a filmhez szánta, de csak három hónapja volt az új album elkészítésére, amibe már nem fért volna bele még egy ilyen ütős kislemez, ezért átemelte ebbe a projectbe és már ennek megfelelően fejezte be. Hogy minél gyorsabban menjen a munka, a dalok feléneklésére Capri szigetére költözött, aminek több előnye is volt: itt saját stúdiója volt, a párás, meleg levegő kifejezetten jót tett a hangjának, a barátai sem hátráltathatták a munkában és Mottola is jó távol volt, itt nem kémkedhetett utána úgy, mintha New Yorkban maradt volna. Ráadásul több időt tölthetett Luis Miguellel is, aki épp Európában turnézott, bár sokszor a stúdióban is aludt, annyira szoros volt a határidő.

A Butterfly-hoz hasonlóan most is sokféle stílusra és hangzásra törekedett, minél több R&B és hip-hop elemmel, rap betéttel és vendégművésszel, hogy minél változatosabb legyen. Tudta, hogy egy ilyen lemez kevesebb vásárlót vonz, mintha készítene egy könnyen emészthető pop albumot, https://www.youtube.com/watch?v=IamgK_KPgxc , de számára az a legfontosabb, hogy a dalait hitelesnek érezze és azt a zenei világot képviselje, amivel a legjobban ki tudja fejezni az egyéniségét. Nem kellenek mindig magasröptű témák és túldramatizált balladák, amitől mindenkinek azonnal leesik az álla, hiszen az életben sem minden fekete-fehér, rengeteg szín és árnyalat van még, amit zenével is rengetegféleképpen ki lehet fejezni, ezért is adta a Rainbow címet az albumnak. Abban leli az örömét, ha kiélheti a kreativitását és kedvére kísérletezgethet a hangzással, nem a tuti bevált receptet akarja folyton ismételgetni csak azért, hogy a lemezcég még többet keressen rajta. Olyan dalokat akar, amihez az emberek a valós élményeik révén tudnak kötődni, a hétköznapokon megélt érzelmeket is kifejezni, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. Nem attól lesz jó egy dal, ha díszcsomagolásban adjuk át a közönségnek és majd kicsordul a gyönyörűségtől, hanem attól, ha az emberek akár magukra is ismerhetnek belőle és segítségükre lehet a mindennapi élet viszontagságaiban, a problémáik megoldásában. Ehhez pedig elengedhetetlen az őszinteség, így a dalszövegei is egyre bátrabbak és kitárulkozóbbak lettek, még a Butterfly-nál is részletesebb képet kapunk a legbelső gondolatairól. A Bliss még a Babydollnál is tovább megy, az After Tonight a My All-nál is mélyebbre ás, új téma a féltékenység (X-Girlfriend), a saját hülyeségünk és önámításunk beismerése (Did I Do That?) és az álmatlan, sírós éjszakák (Crybaby). A Close My Eyes és az Outside méltó folytatása a Petals, de témában még összetettebb, még sejtelmesebb, a Rainbow-val együtt pedig egyenesen felemelő élményt nyújt: nincs olyan mély gödör, ahonnan ne lehetne kimászni, nincs olyan csalódás, amit ne lehetne túlélni, csak akarni kell.

Új balladaíró partnerek Jimmy Jam & Terry Lewis, Big Jim Wright, Diane Warren és David Foster, mindenki hoz egy kis új színt az eddigiekhez képest, de minden dal letagadhatatlanul Mariah, hiszen nemcsak dalszerzőként, hanem producerként is jegyzi a dalokat. Még Diane Warren és David Foster sem tudták visszatéríteni az egyértelműen popos hangzáshoz, pedig ők igencsak ezt a vonalat képviselik. Az is csoda, hogy Dianne egyáltalán belement a közös dalszerzésbe, mivel ő mindenkinek egyedül szeret írni, volt is nézeteltérésük a Can't Take That Away közben, mert Mariah már szinte a kész dallal érkezett és igazából csak a hangszeres kíséretre volt szüksége, de arról is mindig eléggé konkrét elképzelései vannak, így Diane-nak alig maradt egy kis mozgástere. Az After Tonight esetében már nagyobb beleszólást hagyott Diane-nek és David Fosternek is, mégis olyan, mintha a My All folytatódna, azaz itt is tökéletesen meg tudta őrizni önmagát. Felénekelte duettben Luis-zal is, mivel a dal igazán illett a kapcsolatukra, de ebben a magasságban nem jól harmonizált a hangjuk és már nem volt idő a szükséges módosításokra, így maradt a szóló változat. Jimmy Jam és Terry Lewis sokat dolgozott többek között Janet és Michael Jacksonnal is, így Mariah nagy megtiszteltetésnek vette a közös munkát. Először azt hitték, Mariah csak egy díva a sok közül a szokásos felhajtással, de amikor már csak hárman maradtak a stúdióban és látták, mennyire komolyan veszi a zenét és a dalírást, őket is lenyűgözte a tehetsége, a határozottsága és az elszántsága, amiről mindenki beszél, aki valaha is dolgozott vele. Így született meg a Petals, a Rainbow Interlude, a Thanks God I Found You és a Bliss, ahol már Big Jim Wright is bekapcsolódott, egészen eddig nyúlik vissza kettejük máig tartó barátsága és nagyszerű munkakapcsolata.

A gyorsabb tempójú dalok közül Mariah kedvence az örökös álmatlanságáról szóló Crybaby, aminek az írásában Trey Lorenz is aktívan részt vett, most egy nagyobb csapat dolgozott a dalon Damizza irányításával, aki a szervezési feladatok döntő részét is magára vállalta. Ő egyeztetett időpontot a vendégművészekkel és a rapperekkel, ő hozta össze Mariaht Jay-Z-vel és Snoop Dogg-gal is, szállíttatta küldönccel mindig a legfrissebb felvételeket tartalmazó CD-ket Caprira és vissza, mert ahogy a könyvében leírja, e-mailben nem tartották elég biztonságosnak. A feszült légkör tehát továbbra is megmaradt, Mottola az alattomos módszerektől sem riadt vissza, hogy megnehezítse nemcsak az exe, hanem azok életét is, akik Mariah segítségére voltak. Pl. a Heartbreaker rádiós premierjét úgy tette tönkre, hogy először valakit beküldetett a Sonytól a Power 106 rádióhoz, hogy megvan az engedély a rádiós játszáshoz, majd még véget sem ért a dal, amikor már ordítozott a telefonban, állítsák le az egészet, ezzel kompromittálva Damizzát a saját rádiójánál, hátha kirúgják:

Should have known the whole scenario was too good to be true. The record hadn't finished playing - literally - before one of the reps rushed back up to me."I just got a call. Sony's all pissed off that you're playing the record." Then my own phone rang. It was "Weezy," Mariah's manager at the time."What are you doing? I just got a call from Tommy (Mottola) freaking out."What a fucking setup. Tommy had sent the reps in giving me the clearance but had the bus waiting around the corner to throw us under it as soon as the track hit the air. Yeah, right, Damion, back off a bit on the paranoia? Hey, I've seen it all. As soon as the shit came down I knew what had happened. It didn't surprise me and I'm fully convinced it was Tommy's game. Tommy and Mariah had split but she was still signed to Sony, though not for long, and he was doing everything he could to sabotage her and anybody who dared go around her or, especially, try to help her. Despite his head-fuck games, the record got a good response and we lined up to do the video. We got Brett Ratner to direct, which was great. Everything else turned into the same old tooth-pulling game: Jay-Z was being a pain in the ass about showing up and Mariah was just generally freaking out as well because, I believe, of all the crap Tommy was pulling trying to destroy her.

A Heartbreaker és a remixe alapjait is DJ Clue ajánlotta Mariah figyelmébe, amikor a nyolcvanas években játszódó filmhez keresett zenei anyagot, mindkét verzióhoz külön klip készült. A poptörténelem egyik legdrágább videóját Brett Ratner rendezte, ami nemcsak a többnapos mozibérlet és a sok statiszta kifizetése miatt került olyan sokba, hanem a kliphez készült rajzfilmbetét miatt is, de telitalálat volt, ahogy Jay-Z rapje is, amit teljes egészében improvizált, még csak le sem írta a szöveget. Van egy animáció nélküli változat is, ahol Jay-Z egy luxuskádban üldögél, míg Mariah szexi pizsamában sétálgat és még ágyon is ugrál, de nem érte be ennyivel, kellett egy WC-ben verekedős, Jackie Chan csapata által koreografált jelenet is, ahol minden esést, rúgást, földön rángatást többször is felvettek. Mivel mindkét szereplőt ő játszotta, estére minden porcikája sajgott és a testét zúzódások lepték el, de nem bánta, mert legalább ezzel is jól meglephette a rajongóit. Még nagyobbat néztünk, amikor Bianca újra felbukkant a szexi autómosós-verekedős, fekete-fehér remix klipben, amit Diane Martel rendezett, Mariah tényleg mindent megtett, hogy ellensúlyozza Mottola mesterkedéseit és ez a dala is #1 legyen, ami két hétre sikerült is. Fantasztikus Heartbreaker / If You Should Ever Be Lonely dance remix is készült, most kivételesen Junior Vasquezzel, mivel David Moralesnek éppen halaszthatatlan elfoglaltságai voltak, még egy napra sem tudtak összejönni a végső határidőig, de a Can't Take That Away remixénél minden elmaradásukat maximálisan bepótolták, mert az talán még az elődjeinél is ütősebbre sikeredett.

A második kislemez a Thank God I Found You volt, ami Mariah Luis Miguellel megtalált boldogságát örökítette meg, ezért sem meglepő, hogy Mottola mégúgy sem törte magát a dalért, először csak a rádiók kapták meg novemberben, ami csupán a 82. helyre volt elég. Csak jó két hónap múlva jött ki CD-n is Valentin-nap alkalmából, Mariah pedig újra mindent megtett a sikerért, Joe-val és Nas-zal elkészítette az eredeti változatot is felülmúló Make It Last remixet https://www.youtube.com/watch?v=-18gWvVE1YE és hozzá klipet is forgatott egy hamburgi bárban, Sanaa Hamri rendezésében (az eredeti klip most is Brett Ratner munkája volt). Mindkét dal feljutott a listák csúcsára, 1,7 millió példány fogyott belőle csak az USÁ-ban. Ezzel Mariah azt a hihetetlen teljesítményt hajtotta végre, hogy 1990 és 2000 között minden évben volt #1 dala, ezért elvitathatatlan volt tőle az Artist of The Decade díj, de még az Artist of The Millennium-ot is ő kapta meg, de a saját lemezcége ezt nem sokra értékelte, ugyanis a következő kislemezét már ki sem akarták adni.

Mariah mindenképpen a Can't Take That Away-t akarta harmadik kislemeznek, mert amellett, hogy a dalnak erős pozitív üzenete van, ebbe tette bele a dühét is, amit Mottola és a lemezcéges ügyek okoztak neki az elmúlt három évben, amikor sorra nem akarták kiadni a kislemezeit, mindenért kemény harcot kellett vívnia. Mostanra betelt a pohár, így nem volt más megoldás, mint a rajongói segítségét kérni, a honlapján intézett felhívást, hogy kérjék a rádiókban a Can't Take That Away-t és élőben is igyekezett minél több TV-showban előadni. Hogy ne legyen még nagyobb botrány, a Sony nagy nehezen beadta a derekát és mégis kiadta dupla A oldalon a Crybaby-vel, de csak korlátozott példányszámban minimális promóval, ami lehetetlenné tette a listákra kerülést. Mindkét dalhoz videó is készült újra a marokkói születésű Sanaa Hamri rendezésében, aki egyéként Mariah ösztönzésére kezdett el videóklip rendezéssel foglalkozni, amit professzionálisan nem tanult, csak remek érzéke volt a történetek képi összefűzéséhez. Pontosan ezt mondta Mariahról: "One day she turned to me and said, 'You know, you really should direct'. And then I got the opportunity to direct her in this video called "Thank God I Found You (Remix)". Directing was extremely natural to me and I realized that Mariah was right -- this is where I belong." Azóta is az egyik legkeresettebb női rendező.

Európában 2000 elején a Phil Collins feldolgozás Against All Odds-t adták ki együtt a Crybaby-vel, mivel Mariah 6 koncerttel itt kezdte a Rainbow Tour-t, amit 4 ázsiai, 8 amerikai és egy kanadai dátum követett. Az atlantai koncert előtt osztrigát evett, amitől ételmérgezést kapott, mégis végigcsinálta a koncertet, hiába akarta mindenki lebeszélni még az utolsó pillanatban is. Nem akart csalódást okozni a rajongóinak, ezért csak ennyit mondott: "My manager didn't want me to tell you guys this, but I have food poisoning and am completely dehydrated but we're going to have a good time tonight, even if it kills me. So if I pass out, I hope someone will call 911 for me." Napokig kórházban volt, ami miatt két koncertjét is át kellett ütemezni. 2000 nyarán az Against All Odds-t Simon Cowell ír sikercsapatával, a Westlife-fal is feldolgozta, ami Nagy-Britanniában és Írországban #1 lett és Európában is szépen szerepelt a listákon. Külön videót is forgattak hozzá Caprin, de utólag ki kellett vágni pár részt, mert az egyik fiú túl feltűnően legeltette szemét Mariah dekoltázsán... :D

2000 karácsonyán került a mozikba How the Grinch Stole Christmas c. Jim Carrey film, a főcímdalának megírására Mariah-t kérték fel, így született meg a csodálatos Where Are You Christmas, amit James Hornerrel és Will Jennings-zel írt. Tommy Mottola karácsonyi ajándéka az volt, hogy megtiltotta Mariahnak, hogy elénekelje és kiadja a saját dalát csak azért, mert a filmet nem a Sony, hanem a Universal jegyezte. A dalt Faith Hill kapta meg, mi meg azóta is bánkódhatunk, hogy még sosem hallhattuk Mariahtól ez a dalt, amit le sem tagadhatna, annyira az ő stílusa, még Faith előadásán is egyértelműen átsüt: https://www.youtube.com/watch?v=nmGSHZYZ74c

Mariah még ilyen nehéz körülmények között is extra karácsonyi ajándékkal kedveskedett a rajongóinak: elkészült az All I Want For Christmas Is You So So Def remixe a fantasztikus animációs klippel, amiben Mariah egyenesen az északi sarkra repül, hogy személyesen ébressze fel a télapót, de csak azután sikerül neki, hogy Jermaine Dupri tanácsára a varázspálcáját veti be, így végül mindenkihez még időben megérkezik az ajándék: https://www.youtube.com/watch?v=rx0tYzkkasY S a meglepetéseknek még mindig nem volt vége, mivel kaptunk egy friss, ropogós, élő O Holy Night klipet is: https://www.youtube.com/watch?v=BEJmP8T07JU Ekkor még senki sem sejthette, milyen kemény év vár Mariahra és a világra is, csak vártuk a filmet és a hozzá tartozó lemezt, ami most már sokkal közelebbinek tűnt, mint eddig bármikor, mivel a forgatás Torontóban a nyár második felében és ősszel is zajlott.

Heartbreaker