Mind a négy kislemez feljutott a Billboard lista élére, maga az album 11 hétig állt az első helyen. A Vision of Love-t Mariah és Ben Margulies közvetlen azután és annak örömére írta, hogy Mariah megkapta a lemezszerződést, így azóta is nagyon közel áll a szívéhez. A dalhoz két videót forgattak, mert az elsőt a lemezcég túl szexinek találta. A Love Takes Time az utolsó pillanatban került fel az albumra, az első néhány tízezer példányon a dal ugyan hallható, de címe még nem szerepel a lemezborítón. A dal 1991-ben a BMI "Az Év Dala" díját kapta. A Someday egyike volt annak az öt dalnak, amelyből kettőt meghallgatva Tommy Mottola visszarohant a partira, hogy szerződést ajánljon Mariahnak. Az I Don't Wanna Cry-t Narada Michael Waldennal írta, aki dolgozott már Whitney Houstonnal és George Michaellel is. Mariah kedvence az albumról a Vanishing, aminek ő egyedül volt a producere, így ez az egy dal tükrözte teljesen az ő személyes ízlését. A There's Got To Be A Way csak promóciós kislemez volt, viszont készült hozzá klip is. Az Alone In Love majdnem egy film betétdala lett, ha Tommy Mottola nem szerződtette volna le Mariah-t a Sonyhoz. A Prisoner-ben Mariah fantasztikusan rappel is.

Mariah már az első lemezszerződésébe is belefoglaltatta, hogy nem kényszeríthetik mások dalainak az eléneklésére, annyira komolyan gondolta a dalírást. Mottola biztos sikert akart, ezért sztárproducereket hívott, akik a saját ízlésükre hangszerelték Mariah saját és Ben Margulies-zel írt dalait, akivel 16-17 éves kora óta dolgozott együtt. Sokszor vonatozott Long Island és Margulies manhattani stúdiója között hajnalban, ami miatt reggel nem bírt felkelni, így jópárszor elkésett az iskolából. Az édesanyja nem féltette, mert tudta, Mariahnak a zene lesz az élete, mindig bátorította. Mariah nagyon nem örült, hogy a dalai végleges formája a Vanishing kivételével teljesen más lett, mint aminek megálmodta őket, szerette volna, ha az első perctől a saját stílusát mutathatja meg, de Mottola azonnal szupersztárt akart belőle faragni, mivel a Sonynak nem volt Whitney-kaliberű üdvöskéje, így valódi befektetésként kezelte és gondosan megtervezte az imidzsét. Mariah semmiben sem dönthetett egyedül, amit sosem bírt megemészteni, ezért mai napig nincs kibékülve az első albumával és a videókkal, mivel úgy érezte, nem jön át a személyisége, hiába ő írta a dalokat. Ezért emlegeti olyan sokszor a dalok demó verzióit, mivel ezeket határozottan jobbnak gondolja, a kis műhelystúdióban sokkal kreatívabbnak és önállóbbnak érezte magát, mint a Sony szuperstúdióiban, ahol a sztárproducerek mondták ki az utolsó szót, de azt azért sikerült elérnie, hogy pl. a Vision Of Love demóján szereplő vokálokból kerüljön az albumverzióra is, mert a régi dobmikrofon - Margulies eredetileg dobos volt - utánozhatatlan hangulatot adott a dalnak, amit a drága minőségi eszközökön nem sikerült létrehozni. Az album 25. évfordulóján így emlékezett vissza:

Mariah is elismerte, hogy a karrierje elején elsősorban a hangjával akarta felhívni magára a figyelmet, tudta, ezzel tud kitűnni a legjobban, hogy megjegyezzék az emberek. Az első album ezért lett olyan elsöprő erejű: aki meghallgatta, biztosan elájult   a hangi adottságaitól, akármilyen stílusú zenét szeretett, amit az is elősegített, hogy nem lőttek be egyféle zenei irányt, mindenből mutattak egy kicsit, Mariah ezt is, azt is tudja (még rappel is!), ami még jobban felkelthette az emberek érdeklődését, szándékosan behálóztak minket: itt az új szupertehetség! Tökéletes, gondosan megtervezett termékbevezető akció volt, hogy minél többen vegyék az albumot, még csak nem is érte őket meglepetésként, hiszen ezért dolgoztak másfél éven át, Mottola ehhez nagyon értett, az biztos. A "gond" csak az volt, Mariah tehetsége sokkal sokrétűbb annál, hogy "csak" egy énekesnő legyen, túlzottan is tudta, mit akar, hiszen erre készült egész életében, ezért ragaszkodott első pillanattól a saját dalaihoz. Ez nem ideális a lemezcég számára, mivel nekik olyan a tökéletes művész, aki hagyja magát irányítani, Mariah pedig sosem volt ez a típus, az édesanyja sem így nevelte, mivel már kicsi korában felismerte, mennyire önfejű, így nem is erőltetett neki semmit, hagyta, hogy a saját útját járja. Mariah nagyon örült a sikernek, de belülről nem volt elégedett, úgy érezte, a forma a tartalom rovására ment, a dalait annyira felturbózták, hogy már nem is az érzelemről szóltak, pedig neki mindig is ez volt a legfontosabb a dalírásban: érzelmeket őszintén, zenei formába öntve kifejezni, mert ez teszi igazzá a művészetét. Az első album viszont hatásvadásszá sikeredett, de olyan jól, hogy ez rajta kívül senkit sem idegesített, de már ez is mutatta, mennyire más, mint a legtöbb sikeres előadó, mert neki a példányszámnál fontosabb volt, hogy hitelesnek is érezze azt, amit csinál. A helyében a legtöbben legalább két évig ültek volna a babérjaikon, de ő azonnal nekilátott a második albumnak, hogy egy olyan albummal rukkoljon elő, ami sokkal jobban tükrözi az egyéniségét, akkor is, ha kevesebben veszik majd meg. Csak látszólag meglepő, hogy Mottola is belement, egyrészt azért, mert Mariah számára szerelmi hódítás is volt, másrészt úgy gondolta, egy gyors albummal legalább meglovagolják az első óriási sikerét, ami már sokkal kevesebb befektetést igényelt, míg a pénzügyi siker már garantálva volt. Mariah pedig azt hitte, tényleg megtalálta álmai hercegét, így az eljegyzés is közelebb került.

Vision of Love

Love Takes Time

Someday

I Don't Wanna Cry

There's Got To Be A Way

Vanishing (live)

Don't Play That Song For Me (live)

Alone In Love

Egész album: