THE EMANCIPATION
OF MIMI
2005

A nyolc hónapot átívelő, hetven koncertes Charmbracelet turné után 2004 tavaszán Mariah újult erővel vágott bele az új stúdióalbuma elkészítésébe. Már egyáltalán nem arra volt szüksége, hogy kiírja magából a fájdalmat, a koncertek sikere és a rajongók szeretete csupa pozitív energiákkal töltötte fel, most ezt akarta beletenni a zenéjébe is. A koncerteken azt is láthatta, még mindig milyen erővel tud hatni az emberekre már csak a hangja is, így most nem volt rest ezt is újra kidomborítani, megmutatni, még mindig tudja nagyon dinamikusan is használni azokat az oktávokat. A dalaiból egy időre eltűnt a belső tépelődés, még a szomorú szerelmes témákból is képes volt pozitív hangulatot varázsolni. Azt akarta, hogy az új albumot végighallgatva mindenki jobb kedvre derüljön, feltöltődjön pozitív energiákkal, ahogy vele is történt a saját koncertjein.

Közben újra szerelmes is lett, de a Mark Sudackkal való kapcsolatát szinte teljes titokban tartotta, nem akarta, hogy a pletykalapok megint a magánéletével foglalkozzanak, ebből az elmúlt években már bőven elege lett. Mark volt az új album társ-főproducere Mariah és L.A. Reid executive producerek mellett, menedzserének pedig Benny Medinát választották, aki olyan sztárokkal dolgozott már, mint pl. Prince, Chaka Khan, Babyface, Madonna és még J.Lo is, akivel viszont 2003-ban nyilvánosan összevesztek. Miután Tommy Mottola is ekkor távozott a Sonytól, Medina épp jó választásnak tűnt, legfőképpen azért, mert nagyon értette a dolgát, hogyan kell valakit berobbantani a köztudatba és kelendővé tenni a piacon. L.A. Reid 2004. februárjában ülhetett át az Aristától az Island Def Jam vezérigazgatói székébe, s az egész zeneiparban nagy átrendeződés zajlott, a Sony és a BMG összeolvadásával alaposan megváltoztak az erőviszonyok, így Mariah is jobbnak látta bezárni az Islandon belüli MonarC Entertainment kapuit és szorosabb együttműködést kezdeni L. A. Reiddel, akivel ráadásul egyszerre akartak bizonyítani: Reidnek friss vezérigazgatóként minél nagyobb profitra volt szüksége, Mariahnak pedig arra, hogy visszaállítsa a státuszát, amit a Glitterrel elvesztett és a Charmbracelettel még nem tudott visszaszerezni, így most kivételesen hajlandó volt mások tanácsait is meghallgatni, mit hogyan kellene csinálnia, hogy visszahódítsa a közönséget. Ehhez pont egy olyan album kellett, amin kesergés, elmélkedés és a nehezebben emészthető zenei finomságokba való elmerülés helyett újra a hangja és az elsöprő erejű tehetsége kerüljön előtérbe, mivel ezzel mindig tarolni lehet. Az viszont elképzelhetetlen volt Mariah számára, hogy visszatérjen a számára unalmas popos hangzáshoz, mindenképpen maradt a szívéhez legközelebb álló, hip-hoppal tarkított R&B-nél, így ennek megfelelően választotta ki dalszerző- és producer partnereit is.

Jermaine Duprivel és Bryan-Michael Cox-szal eredetileg két dalt írtak az új albumra, Mariah nagy kedvencét és a még első kislemeznek is szánt Shake It Off-ot, valamint a Get Your Number-t, de L.A. Reid tanácsára ezt újabb két dallal megtoldották, mivel Reid úgy gondolta, kellenek még húzódalok az albumra, amelyekből igazán sikeres kislemez lehet. Így született meg először az It's Like That uptempo-nak, majd a We Belong Together power ballad-nak, amivel mindenki olyan elégedett volt, hogy végül ezeket választották első két kislemeznek, amelyekhez egyszerre forgatták le a két történetileg is kapcsolódó klipet Brett Ratner rendezésében.  Sokan azt hiszik, L.A. Reid tanácsára lett olyan ez a két dal, amilyen, de az igazság az, hogy mindkettő Mariah ötlete volt, JD-nek előre elmondta, https://www.youtube.com/watch?v=CY7fhoC8t-8 pontosan milyen stílust és hangzást akar, annyiban volt más a közös munka, hogy a dalszöveget Mariah most nem egyedül írta, ahogy szokta, hanem közösen ötleteltek ezen is, ugyanis csak pár nap volt a felvételekre, így ezzel is nagyon igyekezni kellett. L. A. Reidnek abban volt szerepe, hogy javasolta Mariahnak, Jermaine Duprivel írja meg a két új dalt az Always Be My Baby-re emlékezve, mert ilyen kaliberű kislemezekre lenne még szükség a biztos sikerhez. Tényleg remek inspirációnak bizonyult, mert mindkét dalban ugyanúgy megvan a klasszikus, mint az újító erejű hangzás is, akárcsak egykor az Always Be My Baby-ben, ami emlékezteti az embereket Mariah régebbi nagy sikereire, de közben azt is megmutatják, még mindig tudja fokozni a hatást, még mindig van benne valami extra, amivel el tudja nyerni az emberek tetszését. Az It's Like That tökéletes felvezetője volt az albumnak, mert mire a We Belong Together megjelent, már mindenki régi kedvencként üdvözölte Mariaht, így az album is rögtön az első helyen debütált 404 ezer eladott példánnyal, az emberek már akarták az új, magabiztos Mariaht. A választott taktika bejött, de a legszebb az volt az egészben, hogy Mariah igazán a szívéhez közelálló stílussal tudott újra hódítani, nem kellett "butítani" a tehetségén, hogy újra sikeres legyen. A We Belong Together ezért fog mindig különleges helyet elfoglalni a szívében akkor is, ha akár már halálra unja, annyit énekli, mert ez a dal lett nemcsak 2005, de az évtized legsikeresebb dala és a visszatérése szimbóluma is, amit sokan már el sem tudtak volna képzelni. Óriási győzelem volt ez Mariahnak Mottola fölött is, mert az alattomos módszereivel sem tudta eltaposni és olyan elsöprő sikerrel tért vissza, amit nem lehetett nem tudomásul venni, még Grammyből is eggyel többet kapott érte, mint 15 évvel azelőtt. Így kell ezt csinálni! :)

Csupa olyan dal van még az albumon, ami úgy marad hű Mariah zenei világához, hogy közben akár új rajongókat is be tud vonzani, mert Mariah most sem érte be a tuti recepttel, hanem szokásához híven kísérletezett is a hangzással, korát megelőző zenei megoldásokat is alkalmazott. Say Something és To The Floor Pharrell Williams-szel, Your Girl a Wu-Tang Clan producer Scram Jonas-szal (eredeti nevén Marc Shemer) és One And Only Samuel Lindley-vel és Twista-val: közös vonás a modern, előremutató hangzásvilág és a nem szokványos vokális megoldások.  Mennyivel többet tud megmutatni ezekben a dalokban, mintha csak egyszerűen leragad a bejáratott balladáknál pár uptempóval kiegészítve, amit Mottola kívánt tőle! De még a balladákat is egészen új szintre tudta emelni: Mine Again James Poyserrel, Fly Like A Bird, Circles, I Wish You Knew Big Jim Wright-tal, Joyride a 15 éves Young Genius-szal: egyszerre modern és klasszikus hangzású dalok, nagy kiéneklések és utánozhatatlanul sokszínű tónusok, amire csak Mariah képes, ahogy a Stay The Night Kanye West koprodukcióban nyújtott hihetetlen vokális teljesítményre is.

Két dal viszont még L.A. Reidnek is sok(k) volt, így a Sprung és a Secret Love csak a japán kiadásra került fel érdekességként, míg Mariah biztosan szerette volna ezeket is fő helyen szerepeltetni, mert ezekkel tényleg elrugaszkodott mindentől, amit eddig csinált, talán a Your Girl hangzásvilágához lehetne még hasonlítani. De ez a két dal is fényes bizonyíték arra, Mariah tehetsége sokkal szerteágazóbb, mint amit általában gondolnak róla, nemcsak a hangterjedelme kivételes, hanem a kreativitási spektruma is, mivel rendkívül sokféle stílusban tud dalokat írni és énekelni. Nagyon ritka, hogy valakiben ennyire sokrétű tehetség koncentrálódik, talán ez is az egyik ok, amiért nem értik meg igazán az egyéniségét, mert sokan inkább azt szeretnék, olyan dalokat írjon, ami szerintük a legelőnyösebb Mariahnak, amit a "legjobban tud", míg ő szeretne mindent kipróbálni, amihez csak kedve van, nem csak a már bevált dolgokat ismételgetni. Számára unalmas, ha csak azt csinálhatja, amit elvárnak tőle, neki lételeme a szabadság úgy a zenében, mint az élet minden területén, így az öltözködésben is.

Egy dal viszont külső okok miatt csúszott le az albumról: a (When) I Feel It   https://www.youtube.com/watch?v=X8d0EStq9Mg , ugyanis pár héttel a kiadás előtt kiderült, hogy a The Dynamic Superiors "Here Comes That Feeling" c. dalában szereplő sample felhasználását megtagadták az eredeti dal szerzői. Mariah és a lemezcég fellebbezéssel is próbálkozott, de sajnos nem jártak sikerrel, így a dal helyére végül a Joyride került.

Az It's Like That 2005. január 7-én jelent meg, a Billboard 16. helyéig jutott, a We Belong Together március 29-én és 14 héten át volt #1, mindkét klipet Brett Ratner rendezte. A Shake It Off a We Belong Together miatt rekedt meg a 2. helyen, ez lehetett volna a 17. #1-ja. A klipet Jake Nava rendezte, ahogy a Get Your Number-ét is, amit a lemezcég kifejezetten a nemzetközi piacra szánt. Az album akkora sikert aratott (12 millió példány), hogy az Island Def Jam nem tudott ellenállni a négy dallal kibővített újrakiadásnak, ami Ultra Platinum Edition-ként jelent meg 2005. november 15-én, még időben a karácsonyi piacra. Az új kislemez így a Don't Forget About Us lett, amit Mariah újra JD-vel írt és két hétig volt #1, a klipet Paul Hunter rendezte. 2006. áprilisában még kiadták a Say Something-et is (2004-ben még az a hír járta, ez lesz az első kislemez), amihez újra Paul Hunter rendezett videót Párizsban, de ez a dal már nem jutott előre a listákon, hiszen már két kiadott albumon is szerepelt. 2006. július végén elindult a The Adventures of Mimi Tour 2 tunéziai, 32 észak-amerikai és 6 japán koncerttel, egészen október végéig tartott. Addigra Mariah rengeteg díjat begyűjtött, de akkor még nem tudta, hogy a Teen Choice Awards lesz a legnagyobb hatással a további életére, mert itt Nick Cannon adta át a díját, bár akkor még mindketten kapcsolatban éltek és fogalmuk sem volt arról, hogy 3 év múlva villámházasság, majd újabb 3 év múlva két gyönyörű gyerek is lesz a dologból. A sors útjai kifürkészhetetlenek! :)

A THE EMANCIPATION OF MIMI olyan hatalmas sikert aratott Amerikában, hogy ULTRA PLATINUM EDITION néven 2005 novemberében újra kiadásra került. Április óta hónapokig az első öt között szerepelt a Billboard listán, és csak az új verzió kiadása előtti hetekben csúszott a 15. hely környékére, addig összesen 3.7 millió példányt adtak el belőle csak az USA-ban. Az új verzión 4 új dal szerepel a régiek mellett: a Jermaine Duprivel közösen írt Don't Forget About Us, ami két hetet töltött a Billboard lista élén, a Makin' It Last All Night (What I Do) szintén Jermaine Duprivel, a So Lonely Twistával (One And Only Part Two), valamint a hihetetlenül sikeres We Belong Together Remix változata Jadakiss-szel és Styles P.-vel. A We Belong Together összesen 14 hétig vezette a Billboard összesített listát, 8 kategóriában is elérte az első helyet, amire még egyáltalán nem volt példa a Billboard történetében. Ráadásul a dal minden rádiós játszási rekordot is megdöntött: soha nem játszottak dalt többször az amerikai rádiók. A Shake It Off ugyan csak a második helyig jutott, miközben a listát még mindig a We Belong Together vezette. A kislemezként kiadott dalokhoz nagyszerű videók készültek, amelyeket DVD-n rögzítettek, valamint a DVD segítségével letölthető egy dokumentumfilm is: "Mariah In Her Own Words".