Mariah Carey

A DAYDREAM Mariah kritikailag egyik legjobban elismert albuma, amit hat Grammy díjra is jelöltek. Viszont az album elkészítése közben kezdtek el kiéleződni Mariah és Tommy Mottola között az ellentétek, bár Mariah az albumot még mindig férjének dedikálta. Mariah egyre inkább szeretett volna másokkal is dolgozni, a hip-hop felé elmenni, ami Tommynak egyáltalán nem tetszett, talán féltékeny is volt. Pedig az első kislemez, a Fantasy hatalmas siker volt, nem elég, hogy a Billboard 1. helyén debütált, de 8 hétig ott is maradt. A dalhoz Mariah saját maga rendezte a videót, hogy tényleg olyan legyen, amilyennek ő akarta (mivel Tommy nem engedte, hogy azzal a rendezővel dolgozzon, akivel szeretett volna): egy vidámparkban vették fel, sok hip-hop táncossal, Mariah kedvencén, a hullámvasúton ülve is énekelt benne. A szenzáció az akkor Sean ("Puffy") Combs néven még csak hip-hop körökben ismert producerrel készített Bad Boy Fantasy remix volt, aminek egyik változatában még O.D.B., azaz Old Dirty Bastard is rappelt. Mariah annyira elégedett volt az utóbbival, hogy koncertjein azóta is mindig ezt a változatot énekli, miközben, rá nem jellemző módon, táncol is.

Mariah csak egy hétre adta át az első helyet Whitney Houston "Exhale" című dalának, aztán a Boyz II Men-nel karöltve újra átvette a One Sweet Day című dallal, ami minden addigi rekordot megdöntött: 16 héten át vezette a slágerlistát. A dal keletkezésének körülményei is különlegesek: Mariah egy dalt kezdett el írni a nemrég elhunyt David Cole emlékére (akivel az EMOTIONS és a MUSIC BOX tempós dalait írta együtt), amikor úgy döntött, a dalt a Boyz II Men-nel együtt szeretné befejezni. Amikor lejátszotta nekik a meglévő részt, a fiúk elképedve néztek egymásra, mert egyikük: Nathan Morris egy ugyanilyen témájú dalt írt elhunyt koncertmenedzserük emlékére, a dallam és a dalszöveg pedig annyira hasonlított, hogy egymásra lehetett a kettőt énekelni, s így született meg a rekorddöntő végeredmény.

Aztán újra csak egy hetet kellett várni Mariah 11. #1-jára, az Always Be My Baby című dalra, amit Mariah Jermaine Duprivel írt. A videót újra Mariah rendezte saját, városi gyerekeknek alapított vidéki jótékonysági táborában, a Camp Mariah-ban. Ehhez a dalhoz is készült egy hip-hop remix, amelyhez most Da Brat rappelt, valamint egy újabb videó, amit szintén Mariah rendezett. A Sony és Tommy Mottola egyáltalán nem örültek Mariah hip-hop őrületének, de ezúttal Mariah hajthatatlan volt és nem engedett eredeti elképzeléseiből. Erre az albumra feldolgozásként Mariah egyik kedvenc énekesének, Steve Perrynek Open Arms című dalát választotta, amelyhez spanyol nyelvű verzió is készült.

A Music Box és a Merry Christmas óriási világsikerének köszönhetően (32+15 millió eladott példány) Mariah is dúsgazdag nő lett (1994 karácsonyára pl. teljesen berendezett meglepetésházat vett az édesanyjának, aki majd elájult, amikor meglátta a saját képeit a falon és rájött, hogy a ház nem Mariah barátaié, hanem az övé) , de a Sony Mariah albumonkénti bevételének több mint nyolcszorosát is bezsebelte, mivel a lemezszerződések szerint a művész a sok levonás után minden eladott lemez árának csak a tizedét kapja meg: https://www.youtube.com/watch?v=LCAcRQIr-Vo Mariah annyiban szerencsésebb, hogy magának írja a dalait, így a szerzői jogokból is profitál, ezért tud jóval többet keresni, mint azok, akik csak énekelnek). Így a Sonynak egyáltalán nem volt mindegy, a következő album milyen zenei irányba megy el, nyilván a már bevált formulát akarták követni, megtartani a hatalmasra duzzadt rajongótábort, hiszen nekik a profit és az eladott példányszám a lényeg. Itt kezdődtek a nagyobb problémák Mariah és Tommy között, mert Mariah nem popballadakirálynő akart lenni pár uptempóval, hanem folyamatosan fejlődni, mindig valami újat hozzáadni ahhoz, amit eddig csinált, neki ez jelenti a kihívást a zenében, nem az, hogy leragadjon a közízlésnek való megfelelési kényszernél. Tudja ő is, hogy kellenek ilyen dalok is, hogy mindenki jól járjon, de azt nem tudja elviselni, ha nem hagyják művészileg is kibontakozni, legalább néhány dal erejéig minden albumon. A Music Boxnál már beadta a derekát és maximális erőbedobással megcsinálta a karácsonyi albumot is, most viszont eltökélte, bizonyos dolgokból nem fog engedni, s pop helyett a szívének sokkal kedvesebb R&B és hip-hop motívumokat fogja (újra) beépíteni a dalaiba.

A '94-es Molly Meldrumos karácsonyi interjúban elmondta, hogy a következő stúdióalbumra már 8-9 dal volt félig-meddig készen, csak a dalszövegeket nem volt még ideje befejezni. A legelső az Underneath The Stars volt, ami már felettébb bátor lépés volt az új hangzás felé, de Tommy nem volt elragadtatva. Ez túl igényes és kifinomult volt ahhoz, hogy valaha is #1 legyen, nem az a típusú dal, amiért mindenki azonnal rohan a lemezboltba, egy Mariah Carey nem engedhet meg magának ilyen kockázatot. Mariah nem örült, hogy már megint vissza akarják rántani, így készített pár hagyományosabb, kiéneklős balladát is, de már nem akart mindent megbeszélni Tommyval, hogy ne tudja túlságosan befolyásolni. Ki akarta bővíteni a dalszerző/producer partnerei körét is, hogy változatosabb textúrát adjon a dalainak, de Tommynak ez sem tetszett, tudta, hogy akkor túl kevés lesz a pop, ami a tuti sikerhez kell. Egyre gyakrabban veszekedtek, Tommy alkalmazottakkal és testőrökkel figyeltette, Mariah kivel hová megy, mit csinál, lehallgatta a telefonjait, átolvasta a leveleit, nem egyenrangú társként, hanem szinte tulajdonaként kezelte, a vezérigazgató énje rátelepedett a kapcsolatukra is, amit bizalomvesztés mellett még féltékenység is mérgezett. Ő inkább otthon akart ülni esténként vagy vacsorázgatni az üzleti partnereivel, míg Mariah szeretett volna más fiatal zenészekkel is barátkozni, nem az egész napot a hatalmas bedfordi házuk alagsori stúdiójában tölteni és esténként formális üzleti vacsorákon pózolni.

Jermaine Dupri munkája már a Kriss Kross 1992-es Jump-ja óta nagyon tetszett neki, a Never Forget You remixén is dolgoztak együtt, de ezen az albumon már főszerepet szánt neki, így született meg az Always Be My Baby és a Long Ago is. Mariah pontosan elmagyarázta, milyen hangzást szeretne, Jermaine beállította a kívánt ritmust, Manuel Seal a billentyűzetet vette kezelésbe, Mariah pedig gyártotta hozzá a dallamot addig, amíg mindhárman elégedettek voltak az egészen újszerű eredménnyel. Már ott helyben Always Be My Baby-nek keresztelte el a dalt, de a teljes szöveget csak később írta meg, azt már egyedül szereti befejezni, hogy addig variálhassa, amíg neki tetszik, s a felénekléskor is csak a hangmérnök lehet a stúdióban, mivel nem akarja, hogy ezekbe a dolgokba mások is beleszóljanak. Jermaine révén megismerte Da Bratot és az Xscapet is, akiket meghívott a remixhez és olyan jól érezte magát velük, hogy nagyon jó barátok is lettek, aminek Tommy már megint nem örült, úgy érezte, a felesége kezd túlságosan is kisiklani a kezei közül.

David Cole - akivel szintén jó barátságban volt, mivel két albuma uptempo dalait is vele írta és az Unplugged koncerten is zongorázott - betegsége és halála nagyon megrázta és szeretett volna egy dallal búcsúzni tőle, amit Afanasieff-fel kezdett el írni, de közben az az ötlete támadt, hogy a Boyz II Mennel kellene befejezni, mert a refrén vokálja velük lenne igazi. Tommy úgy gondolta, erre semmi szükség, Mariah ne osztozzon senkivel a sikerein, de Mariah kijárta, hogy legalább egyeztessenek időpontot, amit nagy nehezen sikerült, mivel nekik is sűrű volt a programjuk. Mariah lejátszotta a fiúknak a már elkészült részt, mire teljesen ledöbbentek, mert ők is írtak egy dalt az elhunyt koncertmenedzserük emlékére és nemcsak a szöveg volt nagyon hasonló, hanem a dallam is, így a két dal ötvözéséből született meg a One Sweet Day, ami nemcsak a Billboard első helyén debütált, hanem 16 héten át ott is maradt, ezt a rekordot azóta sem sikerült senkinek megdöntenie. A videó a dal születését örökíti meg, külön klipet nem lett volna idő leforgatni.

Albumbeharangozó kislemeznek Mariah újra egy gyorsabb dalt akart, de most már rutinos volt, tudta, kell egy popos verzió is, hogy aztán legalább a remixen azt csinálhasson, amit akar, nem fogja hagyni még egyszer, hogy utólag hangszereljék át a dalt, ahogy a Dreamlover-rel is történt. Újra Dave Hallt hívta segítségül, a remixhez pedig az akkor még alig ismert hip-hop producert, Puff Daddyt, de a legnagyobb meglepetés a Wu-Tang Clan egyik alapító tagja, Ol' Dirty Bastard meghívása volt, aki szabad kezet kapott és kedve szerint rappelhetett a dalban. A Sonynál azt hitték, hogy megőrült, féltették az album sikerét, mit fognak szólni a pop rajongók? De Mariah hajthatatlan volt, az albumra alibiből a Fantasy poposabb verziója került fel, de eldöntötte, a remixhez külön videót is készít, hogy minél több emberhez eljuthasson. Először nem ő akarta rendezni a klipet, csak Tommy féltékenysége odáig fajult, hogy nem hagyta, hogy azt hívja meg rendezőnek, akit akart, ezért úgy döntött, ő maga lesz a rendező, legalább egy kalap alatt megcsinálhatja a remix klipet is, ami nagyban hozzájárult a dal sikeréhez, mivel hip-hop adók is játszották, ami új rajongókat jelentett, míg a régi rajongók a popos verziótól ájulhattak el. Minden megvolt a dalban, hogy első női előadóként a Billboard lista élén debütáljon és két hónapon át ott is maradjon, sőt, a kitűnő Morales dance remix még a klubok királynőjévé is tette. Az album is az első helyen debütált, így a Sony megnyugodhatott, csak Mottola lett egyre féltékenyebb, Mariah már nem úgy táncolt, ahogy ő fütyült.

Még dühösebb lett, amikor rájött, az albumra Mariah valahogy becsempészte a Looking In-t, ami lerántotta a leplet az eddig ideálisnak hitt házasságról is, bár az interjúkban Mariah nagyon okosan a sztárság hátulütőivel magyarázta a dalt, de érezni lehetett, dráma van a háttérben, az odaadó férjnek dedikált album nem egészen az, aminek látszik, talán nem csak a Fantasy miatt lett Daydream a címe... A dalt olyan 15 perc alatt írta, nem kellett rajta sokat gondolkodnia, csak kiénekelte magából a fájdalmat, mi pedig gondolkodhattunk, miért ezzel zárja az albumot, amikor látszólag minden olyan szép és jó. Utólag persze már az is érthető volt, a Slipping Away-nek miért kellett lemaradnia a lemezről.

A három kislemez 8+16+2 hétig vezette a Billboardot, azaz kerek fél évig abszolút uralta a listákat (közben csak Whitney és Celine tudott 1+6 hétre #1-hoz jutni az Exhale (Shoop Shoop)-pal és a Because You Loved Me-vel). Az Always Be My Baby videóját is Mariah rendezte a saját jótékonysági gyerektáborában, az újraénekelt, fekete-fehér remixvideót pedig a "Sing Sing" stúdióban, Da Brattal így nevezték el Tommy és Mariah közös bedfordi kastélyát, ami duplán találó név volt: itt nemcsak folyamatosan énekelnie kellett, hanem közben még börtönbe zárva is érezte magát (így hívták New York egyik leghírhedtebb börtönét is), hisz lassan egy lépést sem tehetett Tommy tudta nélkül, mindenhová követték az emberei.

A Daydream turné 3 teltházas Tokyo Dome koncerttel kezdődött, ahol a 150 ezer jegyet mindössze 3 óra alatt adták el. Itt forgatták a már csak promónak szánt Forever klipjét, de Mariah még mindenképpen szerette volna, ha a kedvenc dalát, az Underneath The Stars-t is kiadják, amihez a 4 európai koncertje alatt forgatták le az élő felvételeket is tartalmazó klipet, de ez sajnos sosem került napvilágra, Mottola nem járult hozzá az USÁ-ban történő kiadáshoz. Valószínűleg ez volt az egyik utolsó csepp a pohárban, amiért Mariah elhagyta, nem volt hajlandó tovább eltűrni se a szakmai, se a magánéleti viszályokat, '96 karácsonya előtt pár nappal kiköltözött a közös házból, májusban hivatalosan is bejelentették, de a válást csak '98 márciusában mondták ki. Az új album munkálatait már Tommy felügyelete nélkül kezdte el, de a megpróbáltatások korántsem értek véget, a java még csak ezután jött.

Fantasy