Mariah Carey

A 3 millió eladott Glitter soundtrack a Virgin-t nem győzte meg arról, valaha is busás hasznot hoz majd a 100 (más források szerint 80) milliós lemezszerződés, ezért nemcsak pénzügyi módosításokat próbáltak kieszközölni, hanem beleszólást is akartak a dalok jellegébe, amire Mariah viszont egyáltalán nem volt hajlandó. Ezért inkább közös megegyezéssel távozott a Virgintől, s ami azt illeti, anyagilag nagyon jól járt, mert a szerződés kivásárlása a Virginnek 30 millió dollárjába került. A sajtó persze Mariah szégyenteljes kirúgásán lovagolt, de ő nem esett kétségbe, úgy fogta fel, ezzel új fejezetet nyithat az életében. Damizza saját lemezcéget javasolt, de Mariahnak pillanatnyilag elege volt saját maga menedzseléséből, hiszen ez nemcsak a totális kimerüléséhez vezetett, hanem Mottola is könnyebben elbánhatott volna vele, így a saját lemezcégét inkább az Island Def Jam-en belül alapította meg, miután Doug Morris, a Universal vezérigazgatója felkereste és 24 millió dolláros szerződést ajánlott neki. A lemezcég a jellegzetes lepkefajta (monarch) ihlette MonarC Entertainment nevet kapta, elnökének pedig Jerry Blairt tette meg, aki a Sony promóciós igazgatója volt egészen addig, amíg Mottolával össze nem veszett, így egyelőre minden kívánalomnak megfelelt. ;) (Mariahnak már volt saját lemezcége a Sony-n belül Crave Records néven, ahol fiatal tehetségeket karolt fel, mint az Allure és a 7 Mile), de a válása után jobbnak látta bezárni, mivel csak bonyolította volna az egyébként is kiélezett helyzetet.)

Az új lemez felvételeit már a nagy sikert aratott Superbowl fellépés után https://www.youtube.com/watch?v=E-Hw-0_JOys elkezdte, amikor épphogy megszabadult a Virgintől, így az új szerződés 2002. május 8-i bejelentésekor már jópár dal volt a tarsolyában. Ideje nagy részét újra Caprin töltötte, ahol zavartalanul tudott dolgozni a saját stúdiójában, innen utazott időnként New Yorkba, Atlantába, Philadelphiába és még a Bahamákra is, ahol a dalszerző partnereivel és társproducereivel találkozott. Luis Miguellel még 2001-ben a Glitter előtt véget ért a kapcsolata, azt mondta, közös döntés volt, mivel mindketten rájöttek, mégsem az igazit találták meg egymásban és az utolsó hónapokban már eltávolodtak egymástól. Viszont idő kellett ahhoz, hogy ezt a szerelmi csalódást is feldolgozza és túltegye magát az előző év kemény megpróbáltatásain is, ezért egy igazán személyes albumot akart elkészíteni, amibe beleteheti ezeket az ellentmondásos érzelmeit. Számára a dalírás mindig is terápia volt, s most erre volt a legnagyobb szüksége, nem azon gondolkodott, mivel lehetne a listák csúcsára törni és mindenkinek újra bebizonyítani, mennyire tud énekelni. Sajnos közben az édesapjánál gyógyíthatatlan rákot diagnosztizáltak, így igyekezett vele is minél több időt tölteni, szinte az utolsó órákig vele volt. Az emlékére írt dalt egyetlen egyszer énekelte el a stúdióban, s azért lett Sunflowers for Alfred Roy a címe, mert a napraforgó volt az egyetlen virág, amire nem volt allergiás az utolsó időkben, így már a kórházba is csak ezt vihettek neki.

Egy hip-hoppal fűszerezett, ízig-vérig R&B lemezt akart csupa őszinte, személyes töltésű dallal, ami nemcsak neki segít a problémái feldolgozásában, hanem a hallgató is vigaszt találhat bennük, ezért a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt fektetett a dalszövegekre. Sokszor olyan, mintha a saját naplóbejegyzéseit vagy verseit zenésítette volna meg, ami miatt a dalok sokkal összetettebbnek tűnnek, mint eddig, sok-sok zenei finomság van bennük, amire nem mindenki vevő, főleg azok, akik a kiéneklős, egyszerűbb érzelmeket kifejező dalokat részesítik előnyben. Ez a lemez sokkal inkább egy zenei csemege azoknak, akik ezt is tudják értékelni és nem azt várják, Mariah újra és újra leénekelje a csillagokat is az égről, mert most egyértelműen nem ez volt a célja. Így sok rajongó csalódásnak élhette meg, míg akik ráéreztek a szöveg és a zene csodálatos összhangjára, szinte istenítik ezt az albumot. Azért lett Charmbracelet a címe, mert Mariah személyes ajándéknak szánta a rajongói számára, mint egy szerencsekarkötőt, amin minden kis medál vagy dísz egy-egy dalnak felel meg, mintha az élete kis darabkáit tárná elénk. Az édesapjával való beszélgetései során az is kiderült, az apai nagymamájának is volt egy szerencsekarkötője, amiről Mariah eddig nem is tudott, ez még jobban megerősítette benne a címválasztást. Olyan sorsszerűnek tűnt, mint a sok pillangó és szivárvány a Butterfly és Rainbow felvételei során, számára ezek a "véletlenek" mindig is nagy spirituális jelentőséggel bírtak. Az is rettentően érdekes, hogy az édesapja július 4-én halt meg, s pont erről a dátumról írt már egyszer dalt. Mariah sokáig azt hitte, az apja nem is ismeri a dalait, aztán kiderült, nemcsak a lemezeit őrzi, hanem minden kis rajzát és ajándékát, amit Mariah gyerekként valaha is készített neki. Mindketten nagyon örültek, hogy végre sikerült tisztázni a köztük lévő félreértéseket, mert az apja például azt hitte, hogy a Vision of Love "prayed through the nights, felt so alone, suffered from alienation, carried the weight on my own" sorai rá utalnak, amiért elvált szülőként nem állt mellette és gyerekkorában túl szigorú volt vele. Az albumot édesapja emlékének dedikálja.

Az első kislemeznek szánt Through the Rain-t Lionel Cole-lal, Natalie Cole unokatestvérével írta, aki már a Never Too Far / Hero Medley mellett a Superbowl fellépését is koordinálta. Vele írta az I Only Wanted-et és a Sunflowers for Alfred Roy-t is, amelyeknek Mariah mellett Randy Jackson volt a társproducere, aki már régóta basszusgitározott neki élőben, de most először vett részt a produceri munkálatokban (az előbbi két dalon kívül My Saving Grace és Bringin' on the Heartbreak), sőt még dalszerzőként is közreműködött (My Saving Grace, Subtle Invitation, Through the Rain Remix). Jermaine Duprivel és Brian Michael Cox-szal Mariah két dalt írt erre az albumra: The One, You Had Your Chance. A The One lett volna eredetileg a 2. kislemez, de az utolsó pillanatban Mariah meggondolta magát és a Boy (I Need You)-t választotta, ami az egyik legnagyobb kedvence volt az albumról. Just Blaze-zel írta (eredeti nevén Justin Smith), felhasználva az Oh Boy c. Cam'ron-nak írt dal alapjait, a másik közös produkciójuk a You Got Me volt, amiben Jay-Z is rappel (eredeti nevén Shawn Corey Carter), aki nyaralás közben ugrott be Mariahhoz Caprira és amikor meghallotta a dalt, mindenképpen részt akart venni benne Freeway mellett (Leslie Edward Pridgen). Jimmy Jam & Terry Lewis és Big Jim voltak a producerei a Through the Rain-nek, ezen kívül velük írta Yours-t is, ami eredetileg duett lett volna Justin Timberlake-kel, aki fel is énekelte a dal ráeső részét, csak a lemezcége (Jive) nem engedélyezte a kiadást, szerintük Justin önmagában is épp elég népszerű volt. Damizzával és Ice Cube bandájával, a Westside Connectionnal készítette az Irresistible c. dalt, ami Ice Cube (O'Shea Jackson) You Know How We Do It c. dalából is kölcsönöz. A Dre&Vidal (Andre Harris és Vidal Davis) duóval két dalt készített, a Lullaby Derek Jeternek szól, a Clown Eminemhez, de természetesen egyikőjüket sem nevezi meg, csak a szövegből lehet kitalálni, kiről van szó. Mariah a Bahamákon található Nassauba invitálta Seven Aureliust, hogy élő zenekarral, unplugged formában is felvegyen pár dalt, amelyek közül a Subtle Invitation került fel az albumra, illetve a turnéhoz készült különkiadásra még a There Goes My Heart is. Itt vették még fel a Reach for the Sky-t is, de az utolsó pillanatban Mariah inkább a hasonló témájú My Saving Grace mellett döntött, ugyanis nem volt hely az összes dalnak, amit erre az albumra írt. A lemaradtak között volt még az Alive, The Wedding Song, Never Enough, Distant Lover és a Michael Jackson közreműködésével készült Satisfy is, amit a sűrű program miatt sajnos nem tudtak befejezni.

Amikor a Through the Rain-t meghallottuk és láttuk a Dave Meyers által rendezett nagyszerű klipet is, biztosan sokan reménykedtünk a dal sikerében, mert tényleg minden benne volt, amit egy Mariah daltól elvárhatnak az emberek, csak sajnos a Glitter miatt kialakult helyzet és a pletykalapok lejárató kampánya még mindig túl erősen hatott. Mariah ennek ellensúlyozására öltözködésben és hajviseletben is visszatért egy ártatlanabb imidzshez és igyekezett minél több nagy nézettségű tévéműsorban is megválaszolni a sok kellemetlen kérdést az előző év eseményeiről. Nemcsak Oprah és Matt Lauer, hanem még Larry King műsorában is feltűnt a CNN-en, így mindenki meggyőződhetett, Mariah már korántsem áll az idegösszeroppanás szélén, hanem tényleg két lábbal a földön jár, szimpatikusan viselkedik és még az új dala is jobban emlékeztet a régi bevált stílusához, amit a legjobban kedveltek tőle az emberek. Viszont ez mind nem volt elég ahhoz, hogy az amerikai rádiók újra játsszák a dalát, ami nélkül már képtelenség volt előrébb jutni a listákon akkor is, ha az album elég szépen teljesített, már az első héten 241 ezer példány fogyott belőle. Összesen 22 hétig volt a Billboard albumlistán és bőven átlépte a milliós példányszámot is (USA: 1.2m, világ: 3 m), ami ugyan a régebbi sikerei mellett eltörpül, az adott kötrülmények között nem nagyon számíthattak sokkal jobbra. Más kontinenseken viszont nagyon is hatásos volt a promóció, mert a Through the Rain sok helyen bekerült a top10-be vagy 20-ba is, Spanyolországban még #1 is volt. A második kislemezként megjelent Boy (I Need You)-ra viszont nem igazán voltak vevők az emberek, ahogy a futurisztikusan poénos Joseph Kahn által rendezett videóra sem, de nem is az a típusú dal volt, ami a listákat tudta volna ostromolni, ahhoz sokkal populárisabb hangzás kellett volna, de az album írásakor Mariaht ez a lehető legkevésbé sem érdekelte. Csak egyszerűen ki akarta írni magából, amit érzett, ezzel gyógyítva meg a lelkét a sok csalódás és megpróbáltatás után.

Amerikában igazából akkor figyeltek fel újra Mariahra, amikor a 2003-as American Music Awards-on élőben elénekelte a Through the Rain-t, ahol állva tapsolta meg a közönség: https://www.youtube.com/watch?v=vKrxwRh_gLw Ugyanez történt a Soul Train Awards-on is, ahol a My Saving Grace-t adta elő óriási sikerrel: https://www.youtube.com/watch?v=KcW7y5FVypU De még nagyobb meglepetés volt, amikor az I Know What you Want Busta Rhymes-zal 2003 márciusában megjelent és a szexi Mariah pont egy hip-hop dallal tört újra a listák csúcsa felé. Ezt a dalt végre az amerikai rádiók is játszották, így a Billboard listán egészen a 3. helyig menetelt, de szinte az egész világon nagy sikert aratott.

Mariah úgy döntött, elérkezett az idő egy igazi világturnéhoz is, ahol nemcsak a rajongói, de minden érdeklődő személyesen is meggyőződhet arról, minden a legnagyobb rendben van vele, még mindig a zenének él és le tudja énekelni a csillagokat is az égről, ha a világnak még mindig ez kell tőle. 20 ázsiai, 33 amerikai és 17 európai nagy sikerű koncertet adott, közben pedig megjelent a harmadik kislemeze, a Bringin' on the Heartbreak, amihez Sanaa Hamri rendezett látványos koncertfelvételeket is tartalmazó videót. A turné 2004. február végéig tartott, s mire véget ért, annyira feltöltődött a rajongók szeretetétől, hogy még nagyobb kedvvel látott neki a következő stúdióalbumnak. Most már nem a fájdalmat, hanem sokkal inkább a boldogságot akarta kiírni magából és arra is rájött, érdemes lesz olyan dalokat is írnia, ahol újra a hangját helyezi előtérbe, mert ez az, amit a legjobban várnak tőle az emberek, ezt a turnén bőven volt alkalma megtapasztalni. Ekkor vette át az Island Def Jam elnöki székét L.A Reid, akivel nemcsak ugyanazt a zenei stílust kedvelték, hanem remekül meg is értették egymást, ráadásul egyszerre is akartak bizonyítani, így közös érdekük volt a sikeres együttműködés. Ezért Mariah még arra is hajlandó volt, hogy bezárja a MonarC kapuit, mivel láthatta, világsikert csak megfelelő lemezcéges promóval lehet elérni, a minőségi zene önmagában sajnos nem elég. Változik a világ, az tud győztesen kikerülni, aki tud alkalmazkodni, most Mariah életében is ennek jött el az ideje.

Through The Rain